Az út, ami a módszerek mögül kifelé vezet — a rettegés lépcsőfokain át, egészen a kiteljesedésig.

19 évesen kezdtem el vállalkozni. Attól kezdve közel két évtizeden át mindig volt egy technika, egy módszer, egy rendszer, ami mögé bújhattam. Nagyon jól tudtam mást képviselni — csak magamat ne kelljen.

Az első éveimben hálózatépítésben tanultam meg eladni, vezetni, kommunikálni — és megtapasztaltam, milyen az, ha az ember termékként, nem személyként van jelen egy rendszerben. Aztán jött a gyerekkori álmom: egy étterem. Fegyelmezetten, fókuszáltan dolgoztam — fél órákra beosztott napokkal —, és pontosan azt kaptam, ami várható volt ettől: kiégtem, nemcsak a munka mennyisége miatt, hanem mert az a szerep, amibe beletekertem magam, nem én voltam. Egy hónapos teljes leállás után jött a pilates, majd egy országos szakértői hálózat ötlete — mindkettő jó partnerség híján futott zátonyra. Utána egy ékszermárka, ami a bennem lévő nőiességet, kifinomultságot próbálta kifejezni és másokban is életre hívni.

Aztán jött az orosz-ukrán háború. 2022-ben egyik napról a másikra elveszítette a jelentőségét minden külsőség, és nem tudtam tovább képviselni ékszerekkel azt, ami bennem van. Közel egy évig kerestem az utam.

Mögöttem volt jó pár csalódás, kudarc, félbehagyott sikersztori — és egy visszatérő minta: hiába éreztem, hogy az enyém a vállalkozás, ugyanaz lett belőle. Kiégtem, vagy az együttműködés miatt nem működött. Rengeteg módszerről tanultam, és megpróbáltam magam beleszuszakolni azokba — megterveztem a célokat, ami egy ideig működött is. Aztán egy idő után észrevettem: semmilyen technika, semmilyen módszer nem működik tartósan. Ezt a mintát felismerve éreztem, hogy teljesen más megközelítésre van szükségem — egy ismeretlen útra, amiben én vagyok az, aki diktál.

2023-at azzal indítottam, hogy nem tervezek előre semmit. Hagyom, hogy arra menjek, amerre hívást érzek. Mindig is intuitív voltam, csak az elmém agyontervezte ezt, kioltva a flow-t, egyenesen a kiégésbe sodorva.

Ebben az áramlásban, 2023 nyarán fogalmazódott meg bennem, hogy vállalkozónőkkel szeretnék foglalkozni. Nem véletlenül. Az étterem idején volt egy időszak, amikor engem kísért valaki — és pontosan tudom, milyen érzés a rám szabott támogatás. Utána viszont, minden további vállalkozásomban egyedül voltam, egyszerűen nem találtam senkit, aki így tudott volna mellettem állni. Ez a hiány indított el: legyek én az, aki nekem akkor nem adatott meg.

Bár ez nem ment ennyire gördülékenyen magamban. Rettenetesen féltem. Féltem felvállalni ezt a nézetet, és beleállni abba, hogy én is segíthetek. 2024 nyarán ingyenes mentorálásokkal kezdtem, majd ősszel szerveztem egy online konferenciát, ahol először beszélhettünk vállalkozónőkkel emberi — nem szakmai — megközelítésből arról, mitől lesz sikeres egy vállalkozóNŐ. 2025 telén indult az első fizetős programom. Amit azóta is építek. Most már sokkal magabiztosabban, számtalan sikersztorival a hátam mögött, dolgozom olyan kivételes vállalkozónőkkel, akik arra vágynak, hogy végre a korlátozó láncokat levetve szabadon megmutathassák azt, akik ők. Azóta is ezt csinálom: nem a módszer mögé rejtem az ügyfeleimet, hanem segítek nekik biztonságosan kibontakozni — levéve róluk a megfelelést és az elvárást, hogy azt tudják képviselni, akik valójában.

Közel 20 évet a vállalkozásépítésben, és évtizedes tapasztalatot abban is, hogyan gondolkodnak és döntenek felső vezetők stratégiai kérdésekben. De a legfontosabb, amit hozok, nem egyetlen módszer — hanem három dolog együtt: amit tanultam, ami rengeteg és sokszínű; amit átéltem, jó pár kudarcon és újrakezdésen keresztül; és az az út, amin végigmentem, hogy megtaláljam, ki vagyok mindezek mögött. Tudom, milyen az, amikor valaki mögé bújsz — és milyen az, amikor végre nem kell.