Avagy ne félj egy újrakezdéstől. Mutatom, miért.
Hosszabb blog következik, a téma szívügyem. 🙂 Így igyekeztem minden részletre kitérni. Olvasási idő kb 20 perc.
Tartalom
- Bevezető: az életem az újrakezdések tükrében.
- Miért kell újrakezdeni: 35 dolog, ami egyedivé teszi az utadat.
- Mit tanulhatunk egy újrakezdésből: legmagasabb szintű lecke a bizalom a vezetettség iránt.
- Mi kell az újrakezdéshez: mentor az első, ha nincs, akkor önbizalom.
- A kudarc újradefiniálása: egyszerűen értelmezhetetlen ez a szó, hogy kudarc.
- Mit jelent a siker: 0. lépés az önismeret.
- Kódolva van a siker? Spoiler: a siker személyes döntéseink eredménye.
- Ne kritizáld magad: attól mert nem jött össze, nem jelenti azt, hogy kevesebb vagy.
- Hogyan kezdj újra? : avagy a csillámporos kick-off módszerek vs. specializált ismeretek.
- Mire számíts egy újrakezdés után? Avagy újra az iskolapadban.
Bevezető: történetem az újrakezdéseken nyugszik.
2000 nyara. A Balaton északi partjának egyik legjobb strandján, Csopakon a 12 négyzetméteres, hőségtől már átforrósodott kürtőskalács és palacsinta sütödénkben álltam kipirosodott arccal a kígyózó tömegnek háttal a zárt ajtó mögött, és elöntött a büszkeség.
Már 11 évesen arról álmodoztam, hogy végre én is beállhassak a családi vállalkozásba, és valami igazán felnőttes dolgot csináljak. Egyszerűen vonzott, hogy részt vehessek abban a munkában, ami szinte az egész éves betevőnket jelentette. Felelősséget akartam én is vállalni a mindennapjainkért. Emellett pedig persze sokkal izgalmasabbnak tűnt, mint bármelyik nyári kötelező olvasmány. 🙂
Egy tikkasztó júliusi napon mint egy tűzgolyó, úgy rohantam anya kiáltására be az üzletbe, és éreztem, végre eljött az én időm.
Nem volt mese, segítenem kellett, anyáék egyszerűen nem győzték a munkát, a tömeg pedig szinte csak hömpölygött az üzlet előtt. Híresen finom kürtőskalácsunk és palacsintánk volt, a vendégek szerint a legjobb egész Balaton-felvidéken. Megérte várni rá.
Csillogó szemekkel, a Pál utcai fiúkat magam mögött hagyva szaladtam, majd 1 perces betanulást követően már ott találtam magam a pénztárgép előtt. A pultban sorakozó kürtöskalácsok mögött éppen hogy kilátszottam. A kezdeti bizonytalanságok hamar tovaszálltak, a vendégek is bátorítottak, anya pedig bízott bennem.
Én voltam az üzlet arca, éreztem, a felelősségem megkerülhetetlen. Mintha ösztönösen tudtam volna, mi a siker titka. Éreztem, ahogy a kedvességre, türelemre, odafigyelésre rezonálnak a vendégek, megértettem, a vendégnek mindig igaza van ízlés dolgában, így igyekeztem mindig a kedvükben járni. Még akár vállalva a munkatársakkal (nővérem, anyukám, egy-két kisegítő) is a konfliktust. Nem zavart, ha puffognak rám, tudtam, ez hozza nekünk a nagy bevételt. Olyan hamar rákaptam a felelősség ízére, hogy már az első hetekben elhatároztam, ha nagy leszek, nekem is lesz egy saját kis éttermem.
Teltek az évek, és bár időközben sok más ambíció is kialakult, erről az álmomról nem tettem le. Egyetemista koromban megragadtam minden lehetőséget, hogy tőkét gyűjtsek.
19 évesen már komolyabban is nekiiramodtam. Mindent elkövettem, hogy én legyek a legjobb értékesítő, és mikor ott álltam egy rendezvény szemináriumon, azt éreztem, végre, itt van életem lehetősége, én lehetek a legfiatalabb leggazdagabb messze e vidéken, beteljesülhet MINDEN álmom.
Ám hiába minden szakmai tudás, hiába a rengeteg képzés, hiába a mentor, a gyakorlat,
van, amit nem lehet siettetni.
Az átütő siker nem jött, nem voltam elég érett rá.
Újra kellett terveznem, elhelyezkedtem a diplomámmal egy alkalmazotti állásba, de remélve, átmeneti állapot.
Továbbképeztem magam, elkezdtem egy másoddiplomát, mert éreztem, az elsővel nem jutok sokra, és úgy éreztem, kell a nagyobb tudás, szélesebb látókör.
A tőkém viszont nem gyűlt. Ám az álmomat ekkor sem nem adtam fel. Majd egy elképesztően váratlan, és a lehető legkevésbé sem ideális időpontban (munka mellett épp vizsgaidőszakomban) szembe jött velem A Nagy Lehetőség: vissza nem térítendő állami támogatásra lehet pályázni fiataloknak induló vállalkozásokra.
Majd kicsattantam! Mindent belevetettem, éreztem, eljött az idő, hogy étterem tulajdonos legyek! Mindegy, a körülmények mit mondanak, mindegy, hogy se tudásom, se tapasztalatom, se pénzem, de még csak időm sincs, tudtam, ez nekem szól.
Már a támogatás elnyerése is hatalmas elköteleződéssel járt. Közel egy éves munka, előszűrések, megmérettetések, képzések. A támogatást 120-an nyerhettük el a több ezer induló közül. Már az egyetemen megtanultam, hogy ahhoz, célt érjük, magasabbra kell tűzni a várakozást. Így, hogy én biztosra menjek, és hogy érezzem, evidencia, hogy elnyerjem a pályázatot, megspékeltem, és azt tűztem ki, hogy annyira értékesre készítem a pályázatomat, hogy az első 10-ben benne leszek. Az enyém volt a 11-ik legértékesebb pályázat.
„Az enyém volt a 11-ik. „
Egyszerűen szavakba sem önthető az érzés, amit éreztem. Az az elképesztő mértékű munka, befeketett energia nem hogy csak meghozta a gyümölcsét, de várakozáson felüli eredménnyel. Nagyon boldog voltam.
Az álmom beteljesült, ugyanis étterem tulajdonos lehettem.
2015. március 1-jén álltam az étterem előtt, ugyanolyan büszkén (és közben óriási félelmekkel telve, de a szívem mélyén vakmerő magabiztossággal, mégis mi veszteni valóm van…?) mint 12 évesen. Éreztem, nincs lehetetlen.
A nyitást követően MINDEN a nyakamba zúdult. Olyan nagy ívű problémák záporoztak, amikre egyszerűen még nem állok készen, nem voltam rá felkészülve. Mélyvíz a javából. De ez csak még jobban feltüzelt.
Újabb és újabb eredményekre sarkallt, így teljes erőbedobással hajtottam az igát úgy, hogy mellette még megtartottam a főállásomat, és közben a második diplomámat csináltam úgy, hogy közben tanulmányi ösztöndíjra is tudjak pályázni az átlagom alapján, ugyanis az összes pénzemet a vállalkozásba fektettem, az egyetem pedig levelzőn és fizetős volt már. Van lehetetlen? Komolyan úgy éreztem, bármire képes vagyok és minden lehetséges.
Ebben a turbulenciában pedig olyan forgalmakat döntöttünk meg és hoztunk fél év után, ami túlszárnyalt minden várakozást.
Maximális lángon égtem.
Ennek pedig meg is lett a böjtje. Egy idő után olyan rendkívüli, az idegrendszert megtépázó helyzetek ismétlődtek, hogy gondolkodásra kényszerítettek. Olyan mértékű probléma áradat vette kezdetét, amit már egyszerűen egymagam képtelen uralni. A gyermekkori álmomból pedig rémálom lett, és közel 3 év megfeszített munkája arra késztetett, adjam fel.
Maga volt a pokol.
„A gyermekkori álmomból rémálom lett. „
Hosszúnak tűnő küzdelmes hónapok, út- és megoldáskeresést követően úgy döntöttem, kiszállok az étteremből. Egyszerűen nem láttam más kiutat, ki kellett szállnom abból, amit megálmodtam, abból, amit felépítettem. Összeroppantam idegileg, az egészségem tropára ment, egyszerűen már árnyéka voltam önmagamnak. Hiába kísértek mentorok az úton, hiába volt minden jól előkészítve, hiába az eredmények, magamra maradtam és elcsúszott a dolog.
Újrakezdés a javából.
Teljesen újra kellett építenem magam, az identitásomat, újra kellett értelmeznem a kudarcot, a sikert.
Az önismeret egy egészen új szakaszára léptem, és azt kezdtem el keresni, és magam számára világossá tenni: ki vagyok én, mi okozna örömet, mi motivál, és mi az, ami számomra testidegen és nem hozzám passzol.
Felmondtam a munkahelyemen, kerestem egy új főállást, amiben szenvedélyemet lelem, és hogy mentálisan helyre hozzam magam, elkezdtem pilatest tanulni.
Fél év után képes voltam újratervezni. Pilates oktató lettem, és hazai pilates oktatói hálózat kialakításán kezdtem el szabadidőmben dolgozni. Ehhez egy együttműködő partnerre leltem, nagy erőkkel vetettem bele magam, ám az együttműködés teljesen odalett.
Ismét egy újrakezdés. Nagyon csalódott voltam, de a regenerálódás valahogy jóval gyorsabb volt. Kikapcsolódásképp csoportos órákat vállaltam egy edzőteremben, de rövidesen világossá vált, hogy ez nem áll annyira közel hozzám.
Pár hónap gondolkodás és kutakodás után elhatároztam, hogy egy hazai szakmunkás hálózatot tömörítő online vállalkozást fogok létrehozni (akkor ilyen nem volt itthon). Miközben az előkészületeken dolgoztam, mellém szegődött a szerencse és egy barátom említette, épp ugyanezen gondolkodik, csak neki meg is volt ehhez a csapata, akivel elkezdhettünk a fejlesztésen dolgozni. Szépen alakultak a dolgok, de egy ponton felbomlott a munka.
És itt elszakadt bennem a cérna.
Ezen a ponton az életemnek elengedtem mindent, minden várakozásomat, minden vállalkozással kapcsolatos vágyat. Éreztem, jelenleg valami egészen más dolgokat tartogat nekem az élet, és éreztem azt is, meg kell adjam az időt, hogy megérkezzen az üzenet arról, merre az arra.
Hogy kicsit mentális is távol kerüljek mindettől, elkezdtem kínait tanulni, ami nagyon sok felismeréssel és lendülettel gazdagított.
Egy év kihagyás után újra éreztem magamban az erőt arra, hogy belevágjak. Letettem a kínai nyelvvizsgát, és neki is iramodtam ismét a gondolkodásnak.
Újra a startvonalra.
Akkor már részben tudtam, számomra mi a fontos, hogy milyen értékek mellett tudnék kiteljesedni, így megalapítottam egy hazai ékszer márkát. Gyönyörű munkák, elképesztő kifinomultság, rendkívüli igényesség. Ezek voltak, amiket minden tevékenységgel éreztetni akartam. A megbecsülést, hogy a hölgyekben mekkora érték lakozik. Imádtam. Rengeteget tanultam, folyamatosan képeztem magam, majd egy ponton azt éreztem, kevés nekem a tér, amit ad arra, hogy kibontakozzak. Azt éreztem,mi több, meg voltam róla győződve, sokkal, de sokkal többet adhatnék ezeknek a hölgyeknek ahhoz, hogy érezzék,lássák, amit én látok: lássák, micsoda potenciál lakozik bennük. Hogy higgyenek magukban. Hogy lássák magukban azt, amit én láttam minden egyes vásárláskor bennük. 2022-ben éreztem, több eszköz van a kezemben annál, mint hogy üzeneteket írok nekik. És éreztem azt is, hogy kötelességem kibontakoztatni mindazt, ami bennem van annak érdekében, hogy másokból kihozzam azt az értéket, ami bennük van, maivel pedig ők tudnak másoknak adni.
Micsoda út. Ha éppen újratervezésben vagy, pontosan érezheted, miről is beszéltem most ebben a fejezetben.
Nagy bátorságra van szükség az újratervezéshez/újrakezdéshez. Sebezhetőség felvállalása a javából.
2023-at írunk, mögöttem 16 év tapasztalat, és láttam, mennyire rémisztő a sötétség és a mélység, amiben a vállalkozók nagyon gyakran járnak. Mennyire szükségtelen a felszínesség, amibe könnyű belebotlani. Azt éreztem, hiányzik egy hús-vér nő, aki végre feltárja az igazságokat, aki tudja, átélte, miről beszél, aki nem árul zsákbamacskát, és jó szívvel hallgatnám, hogy tanuljak, emelkedjek általa.
Így jött a felismerés, hogy lehet, hogy mások is épp rám várnak. Arra, ami bennem van, amit megtanultam, megtapasztaltam, amit a bőrömön éreztem. Hogy talán én lehetnék nekik az, aki az elmúlt éveivel inspirál és olyan példát mutat, ami arra ösztönöz, nem szabad feladni. Bármit is próbál elhitetni veled a külvilág. Talán nem úgy jön össze, ahogy elképzelted, de egyet mondhatok: sokkal jobban.
Semmi nem olyan drága, mint az örömöd, a szabad lelked, mint a mentális és lelki, érzelmi egészséged. Olyan könnyű elcsúszni, és ezt sajnos nehéz (időben) felismerni, észrevenni.
Sivár és üres lenne a világ, ha Te is feladnád amikor választás előtt állsz. Több általad a bolygónk, a közösségünk.
Ezért született ez a bejegyzés, és engedek neki ekkora teret. Remélem, számodra is tartogatott hasznos információkat.
Lássuk, mit is kell tudni az újrakezdésről?
A hosszabb bevezető után pedig íme a gondolataim, miért fontos az újrakezdés, miért nem szabad megijedni tőle, miért kell tovább keresni és nem feladni.
Miért jön az újrakezdés: 35 dolog, ami miatt mindegyikünk útja egyedi.
Sarkalatos kérdés. Ám ha picit jobban belegondolok, kapásból 35 dolog jut eszembe, ami egyedivé teszi mindannyiunk útját, és ami talán egy első fogódzó lehet arra a kérdésre, miért állunk újra rajtvonalnál.
Azt tapasztalom, az alábbi tényezők folyamatos változásban vannak, és ezért speciális minden vállalkozó helyzete.
Önismeret, időzítés, megfelelő termék/szolgáltatás, megfelelő minőség, megfelelő ár, nagyon erős pozícionálás. Piaci kereslet, (vállalkozásodnak) megfelelő gazdasági környezet, cash flow, pénzügyi ismeretek, gazdasági környezet, megfelelő és optimális árrés, jó könyvelő.
Következetesség, szorgalom, tanulás, személyiségfejlődés, töltődés. Támogató környezet.( Legideálisabb egy szerető társ.) Elhatározás. Kitartás. Mentális állóképesség. Problématűrés és kezelés. Nagyon sok önfegyelem. Mentor. Megfelelő partner. Megfelelő munkatárs. Megfelelő üzleti együttműködések. Határhúzás. Önszeretet. Pozitív gondolkodás. Boldogságra való képesség. Hit. Alázat. Magabiztosság.
Ahhoz, hogy ezeket a tényezőket 1-10-ig terjedő skálán értékelni tudd, nem elég a vállalkozásodra vagy az ötletedre pillantást vetni. Mélyebbre kess ásnod az önismeretedben, és meg kell vizsgálni, mi az, amit tanított neked a vállalkozás. Meg kell nézni, hol tartasz most és mitől lenne kerekebb a sztori? Vagyis mely tényezőkön kellene még dolgozni?
Általánosságban azt mondhatom, azért kell újrakezdeni, mert úton vagy. Nem hiába hív a hang, hogy lépj erre az útra. Annál rosszabb sorsot pedig, mint egy megkeseredett öregemberét, aki siratja azt, amit nem mert meglépni, nagyon keveset tudnék most.
Azért kell újrakezdeni, hogy jobb legyél annál, aki tegnap voltál.
Azért kell újrakezdeni, mert van egy küldetésed, amit egyszerűen nem adhatsz fel. Amit csak Te tudsz beteljesíteni. Vagy mert pont, hogy más a küldetésed, amit annak hittél, vagy amit most annak hiszel.
Azért kell újrakezdeni, hogy fejleszd a gondolkodásmódodat, Istennel való kapcsolatodat, új módszereket sajátíts el és tanulj még többet.
És végső soron az egyéni hited súgja meg, miért kell újrakezdeni.
Számomra azért, hogy beteljesítsem azt, ami bennem van, és magasabb szintre emeljem a tudatosságomat, ezáltal pedig emeljem a körülöttem élőket is. Azokat, akik rezonálnak az üzenetemre.
Egy magasztosabb cél, ami túlmutat a bevételen és a felszínes válaszokon.
Mit tanulhatunk egy újrakezdésből: legmagasabb szintű lecke a bizalom a vezetettség iránt.
Ami a pályafutásomat illeti, összesen 9+1-szer minimum újra kellett terveznem.
De nem kell ilyen nagy fordulópontokra gondolni, kezdjük kicsiben: ha egy napodra gondolsz, sokszor előfordulnak váratlan helyzetek, amik újratervezésre késztetnek. Egy-egy ilyen kisebb helyzet is a rezilienciánkat, alkalmazkodó készségünket fejleszti. Így van ez akkor is, amikor a változásra való késztetés/kényszerítés nagyobb méreteket ölt, csak más a léptéke.
Az újrakezdés proaktívvá nevel. Arra, hogy életed cselekvőjévé válj, ne tehetetlen áldozataként tekints magadra.
Arra tanít, hogy erőteljesebben állj ki magad mellett, és képviseld azt, ami Neked jó. Hogy emellett következetesen képes legyél kitartani. De arra is megtanít, hogy ezek mellett nem minden áron kell elköteleződni. És itt jön képbe az, hogy elvégezted-e az önismerettel kapcsolatos házi feladatot és meg tudtad-e már magad számára határozni, mi fontos Neked az életben? Neked mi az értékrend?
Mert az elfoglaltságra mindig tudunk hivatkozni, de azt mondják, az elfoglaltság fordítottan arányos a termékenységgel. Nem mutogathatsz arra, amikor épp tropára megy a kapcsolatod, amikor kikészült az idegrendszered, amikor már menni nem bírsz a sajgó végtagjaid miatt, mert hónapok óta a laptop előtt görnyedsz, hogy végre elérd a “vágyott” életet. Milyen paradox.
Egy újrakezdésből megtanulhatod látni a nagy képet, képes leszel elengedni a ragaszkodást bármilyen (aktuális) vállalkozáshoz. Segít a lényegre összpontosítani. Segít megláttatni, ha az nem összeegyeztethető az értékrendeddel és a (testi, mentális, érzelmi) szükségleteiddel.
Csak mondok egy példát, amikor egyedülálló vagy, könnyű elköteleződni egy fix rendszer mellett. Párkapcsolatban, és aztán gyerek mellett még inkább érvényes, hogy sokkal nagyobb rugalmasságot, adaptációt és tervezést és újratervezést kíván. Alkalmazkodnod kell az aktuális életkörülményeidhez, a vállalkozás kereteit az életedhez kell igazítani. Nem az életed kell a vállalkozásodhoz erőltetni, mert annak nem valószínű, hogy kerek vége lesz.
Az újrakezdés megtanítja, hogy már nem az a fontos, mit csinálsz, hanem az, hogy ki csinálja, és azt hiszem, ez a legnagyobb tanulság.
Végre észrevedd magad.
Alázatossá válsz nagyobb erők előtt, fel tudod mérni a korlátaidat, elfogadod az emberi esendőségedet, sebezhetőségedet és a végességet.
Megtanulod tisztelni a folyamatot, hogy talán minden cél csak egy állomás és nem is ez számít. Hanem te, ahogy változol az úton.
Megtanít fejet hajtani az idő, mint meghatározó tényező előtt. Ennek révén pedig szerénységre, csendességre tanít.
Megtanítja, hogy képes legyél megengedni, hogy a vadhajtásokat újra és újra lenyesegesse, és így válsz azzá az emberré, akit megkíván a nagy célod, hogy legyél. Akiről talán most még fogalmad sincs. De ez olyan mint bármi más, amiről az elején fogalmunk sincs (pl. egy új munkahely, gyerekvállallás, de maga a vállalkozás építés is ilyen) erre 1. nem tudsz felkészülni, 2. túlidealizált: vagyis vannak romantikus, kissé szivárványos elképzeléseink, de a sűrűjét csak benne állva tapasztaljuk.
"Azzá az emberré válsz, akit megkíván a nagy célod, hogy legyél."
És végül, de nem utolsó sorban ami szerintem, vagyis az én hitem szerint jelenleg a leglegfontosabb, az újrakezdéstől bizalmat tanulhatunk.
Amikor a sokadik út sem hozza a várt eredményt, akkor már komolyabb kérdéseket kezdesz feszegetni.
Ezekre a kérdésekre pedig néha idegtépően lassan vagy egyáltalán nem érkezik válasz. Ilyenkor nincs más hátra, mint a feltétel nélküli bizalom elsajátítása. Feltétel nélkül odaszánni magad a Teremtőnek, és rábízni az életedet. Rábízni, bízni benne, hogy számodra a legjobbat akarja tenni. Nem azt, ami szerinted neked a legjobb. Ez egy korlátos, múltra épülő elképzelés.
De ha bízunk abban, hogy valami egészen újat szán nekünk, amit mi még elképzelni sem tudunk, akkor ez elhozza a felszabadulást. Máris nem görcsös és reszketéssel teli az újrakezdés. Máris nem töltöd meg ideákkal és félelmekkel. Fejest ugrasz és úszol.
Láthatod, mennyi mindent is meg lehet tanulni egy újrakezdésből.
Kirajzolódik az is, ezekre a készségekre szükség van. Érdemes a korongján maradni. Tekints rá barátként, és ha üzenetével együtt jársz, támogatni fog.
Ez nem mindig fájdalommentes, de érdemes karon ragadni, és felhasználni, kíváncsian szemlélni. Ugyanis mindez, amin keresztülmész járul hozzá ahhoz, hogy azzá válj, aki képes kezelni azt a nagy célt. Amire valóban teremtett vagy. Ezt a jelenlegi éneddel értelemszerűen nem tudnád kivitelezni.
Mi kell az újrakezdéshez: mentor az első, ha nincs, akkor önbizalom.
Ott állsz újra az öltözőben, fontolgatva, hogy ismét ringbe szállsz. Tudod, nem üthet ki még egyszer az ellenfél. Az már végzetes lenne.
Eldöntötted, újra nekiindulsz. De már érzed, ahhoz, hogy javíts a technikádon, hogy tökéletesítsd a módszereidet, külső segítségre is szükség van. A Te tudásod eddig tart, és ennyire volt elég.
Újrakezdeni egyedül még nem tudtam. Mindig szükségem volt egy mentorra, tanácsadóra, coach-ra, terapeutára, aki megadta a lendületet, vagy elkísért egy darabon. Ugyanis ilyenkor természetszerű a rengeteg kétely, komolyabb esetben talán identitásválság is kísér, ami mögül olykor nehéz a tiszta képet látni. Torzít, amit látunk, és az önmagunkba vetett hit óhatatlanul korcsosul.
Az önfejlesztés egyszerűen kikerülhetetlen.
Az újrakezdéshez mindig változtatnom kellett, formálta a jellememet, amely erőknek engednem kellett. Tekerni egyet a gondolkodásmódomon, szintet ugrani az önfejlesztésben.
Régen teljesen természetesnek, magától értetődőnek hittem a folyamatot, egy csendes velejárónak fogtam fel, ám hamar világossá vált, ilyenkor bele kell nyúlni a folyamatba. Már egy proaktív szereplőként jelensz meg, akitől indul a szándék arra, hogy több legyen.
Az újrakezdéshez szükség van bizalomra. Egy mély belső meggyőződésre, hogy tovább kell menni az úton, mert valami vár még Rád. Nem lehet, hogy az egész csak ennyi volt.
Az újrakezdéshez önbizalomra van szükség. Arra, hogy meg van benned minden, hogy meg van benned a képesség az újrakezdéshez, mi több, képességed van arra, hogy meg is csináld.
Ha pedig nincs támogatód, aki az úton felsegítsen, akkor „ki kell nevelj” egyet Önmagad személyében: Neked kell lenned önmagad legnagyobb támogatója.
A kudarc újradefiniálása.
Ha sokadjára veselkedsz neki, mégsem alakulnak a dolgok a terveid szerint, vagy beletörődsz és egy életre feladod, vagy…újraértelmezd a kudarc fogalmát, hogy a dolgok mélyére (l)áss.
Amikor minden flottul megy, valljuk be, könnyű kitartani. Amikor szárnyal a kapcsolatunk, könnyű érzés összezárni. Amikor kialudtuk magunkat, könnyen elmegyünk az edzésre és jól produkálunk. Amikor sikert sikerre halmozunk a vállalkozásunkban, könnyű elkötelezettnek maradni. De mi van akkor, ha egy olyan szériád van, amikor egyszerűen nem úgy alakulnak a dolgok.
Amikor semmi nem igazolja vissza a választott utat, mibe kapaszkodsz?
De itt több dologról is beszélünk egyszerre, válasszuk külön őket.
Ha valamibe nagyon sok energiát fektettél, ha valamitől nagyon sokat vártál, ám már nem tesz boldoggá, nem hozza el a békét benned, nincs bizonyosság arra nézve, hogy a Neked szánt úton jársz, akkor lépni kell. Akkor fel kell tenni a megfelelő kérdéseket és újra kell gondolni az eszközöket. Semmi nem ér annyit, mint az egészséged, a boldog kapcsolataid, az örömöd. De ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a nagy útról is le kell térj. Talán csak irányt/cipőt/társat kell váltani, aki kísér az úton.
De ez azt jelentené, hogy kudarcot vallottál?
Hát mi is a kudarc? Kicsit az az érzésem, hogy itt ez a fogalom, ami inkább csak azért van, hogy ellentéteként értelmezni tudjuk a sikert.
Mint például a fényesség esetében, ha tudjuk mi a sötétség, meg tudjuk határozni a világosat is. A hőmérséklet esetében megneveztük, amit a bőrünkön érzünk, így különbséget tudunk tenni a hideg és a meleg között. De valójában az ellentétpárok egyetlen dolgot írnak körbe. Kifinomult kommunikációs eszközeinkkel magyarázzuk azt, amit látunk, amit hallunk, tapintunk, szagolunk, érzünk.
Visszatérve tehát a kudarcra. A szóval önmagában nincs problémám, de mi van, ha rossz a megközelítés és egy nehézséggel tarkított jelentés töltetet adtunk neki. Egy visszafordíthatatlan jelentés tartalmat. Mintha utána már nem lenne következő állomás, csak a kiszállás. Mintha vége lenne az útnak.
Legyél figyelmes, Te mit társítasz a kudarc szóhoz. Ha félsz tőle azért, mert hiszel róla valamit, akkor keretezd újra, és inkább közelítsd meg onnan, milyen érzést okoznak benned a történtek? Ez nem egy lezáró pont. Ez maximum egy meghatározás, ha már minden áron definiálni kell azt, ami történt. De ha mögé nézel, akkor máris világossá válik a valódi okozó. Így tehát nem kudarcot vallottál, hanem pl. nem készültél fel, nem jártad körbe a témát, elhamarkodottan cselekedtél…stb. Tehát van egy konkrétum, ami kudarc állapotot idézett elő.
Ha valami nem jött össze, használd barátként a tapasztalatot, aki jószándékkal közelít feléd. Segít Neked abban, hogy az utadon járj. Egy üzenet, amit ha meghallasz, megkímél óriási és akár visszafordíthatatlan veszteségektől.
Tekints bele a tükrébe, és vedd észre, hol vannak a gyenge pontok, amiket aztán erősíts. Végezd el a munkát, amire biztat, hogy alkalmas legyél a nagy célodra.
Mit jelent a siker: 0. lépés az önismeret.
Hosszú éveken át a sikert az anyagi dolgokhoz kötöttem. Ezzel pedig biztosan sokan vagyunk így. Úgy hittem, akkor vagyok sikeres, ha jönnek a számok. Ám amikor elkezdtek jönni a számok, az ugyan nagyon jó érzés volt, egy örömteli visszaigazolás arra, hogy jó az, amit csinálok, ám azt is éreztem, ennél sokkal többre van szükségem. Amikor az éttermemet fel kellett adnom, megtanultam bővítetten értelmezni a sikert. Nem áltatom magam, a bevétel nagyon fontos, de emellett egy sor egyéb tényező van, aminek együttes megléte hozza el nekem a siker érzését. Egy hosszú távon fenntartható, harmóniát hozó párkapcsolatot sem csak az határoz meg, hogy pl. jó a kémia.
Ma már a sikert annak tükrében is vizsgálom, hogy megteszek/megtettem-e mindent annak érdekében, hogy elérjem, amit szeretnék. Képessé tettem-e egyáltalán magam arra, hogy képes legyek elérni. Hiszen az egy dolog, hogy fizikailag mindent megteszek. De mentális és lelkileg ott vagyok? Hozzá értem a vágyott célomhoz?
Meg tudom nevezni, érzem, hogy mik azok a tényezők, amik miatt igen a válasz?
A mélyponton megtanultam, hogy nincs siker boldogság nélkül.
Nincs siker belső béke nélkül.
Nincs siker magányosan.
És végezetül, a siker egyszerűen értelmezhetetlen betegen. Ha az egészséged nincs rendben miatta.
Aztán, hogy ezeket milyen módon érem el, az már egy másik történet, de nekem körülbelül így áll össze az értékrendem, ami szerinti élet hozza el a jó érzéseket.
A siker tehát nagy valószínűséggel mindenkinek mást jelent, és az ahhoz szükséges eszközök megválasztását folyamatosan aktualizálni kell az adott élethelyzethez igazodva.
Így tehát első az önismeret.
Addig nem tudod, mi a jó Neked, mi fontos neked, amíg nem kutakodsz magadban, amíg nem töltesz magaddal elég időt, amíg nem méretteted meg magad és leszel tudatos arra, mi az, amire szükséged van ahhoz, hogy boldog legyél.
Kódolva van a siker? Spoiler: a siker személyes döntéseink eredménye.
7 éve, amikor az éttermemet fel kellett adnom, elkezdtem mélyebben kutatni, vajon kódolva van a siker? Vajon a genetikánkban, családi körülményeinkben, vagy társadalmi kultúránkban meg van írva, hogy képesek leszünk elérni azt, amit akarunk, vagy eleve kudarcra vagyunk ítélve?
Ne kritizáld magad: attól mert nem jött össze, nem jelenti azt, hogy kevesebb vagy.
Ennek a témának külön pontot szerettem volna szánni, mert kritikusan fontosnak tartom az önmagunkhoz való hozzáállást a nehezebb pillanatokban.
Ugyanis én magam is azt tapasztalom, nagyon sokszor mi vagyunk önmagunk legnagyobb ellensége. Mi, ahogy magunk számára értelmezzük azt, ami történik. Engedélyt adunk, hogy ami történik olyan alapvető igazságokat is megkérdőjelezzen bennünk, vagy önmagunkkal, a magunkról alkotott képünkkel kapcsolatban, amire egészen egyszerűen már nem terjed ki a helyzet hatóköre. Konkrétan:
Attól, mert valami nem úgy sült el, ahogy tervezted, attól Te még ugyanaz az értékes ember vagy, aki próbálkozik. Aki tesz. Aki lépeget az úton.
A személyiséged fejlődik a helyzet által, a jellemed formálódik. Tapasztaltabb leszel, bölcsebb, szerényebb és alázatosabb is talán. Mindez felkészít életed következő szakaszára. Ezek nélkül nem lennél képes elbírni az előtted álló jövő terheit. Csak úgy, mint az edzésben.
Imádok a sportból példákat hozni:
Nem fogsz egyből a 32 kg-os kettlebell-hez nyúlni, ha még csak a 6 kg-ot bírod el. Pontosabban megfoghatod, de egyszerűen nem tudod majd felemelni. De ha el is bírod, akár bele is sérülhetsz a próbálkozásba. Mert nem jó a technikád még, és nem nincs még meg az emeléshez szükséges izomzatod. De mondok jobbat. Még az idegrendszered sem áll készen a nagyobb súly megemeléséhez. Látod, milyen összetett?
Ilyen módon nem helyes az a hozzáállás, amikor túlzásba viszed önmagad hibáztatását és a kritizálást. A múlt elmúlt, a jövőt pedig nem tudod magadhoz rángatni, sürgetni, minden egyes napra szükséged van ahhoz, hogy odaérj.
Úton vagy. Lépésről lépésre kell haladni. Ha akarnád sem tudnád átugrani a megfelelő lépcsőfokokat. Max. megbotlasz és lejjebb is esel kettővel.
De ez mind személyes döntésed. Ha vállalod a felelősséget, akkor ne a kritizálásra fókuszálj, hanem arra, hogyan tudod a legjobbat kihozni az adott helyzetből, és hogyan tudsz továbblépni. Ha kell, akkor pedig megpihenni a továbblépést megelőzően.
De ha szeretnél kicsit mélyebbre ásni, és érdekel a téma, akkor inkább azt a kérdést érdemes feltenni, mi a valódi érzés, amit ehhez társítok? Attól félek, hogy nem leszek elég jó a szüleim szemében? Hogy megítél a környezetem? Hogy mit szól a követőtáborom?
Juss el a gyökér-okig, és orvosold ott a problémát. Attól, mert elsőre nem úgy alakult, ahogy eltervezted, nem vagy kevesebb. Ellenkezőleg.
Kevesebb akkor lennél, ha feladnád. Emlékeztesd magad: A győztes is ugyanolyan vesztes, csak eggyel többször próbálkozott. Azzal, hogy nem úgy sikerült, több vagy. Lásd azt a személyt, aki anno neki indult, és nézd meg a mait. Mennyi minden van a hátad mögött. Hasznosítsd a tanultakat és lásd, magasabbról indulsz már.
Hogyan kezdj újra? : avagy a csillámporos kick-off módszerek vs. specializált ismeretek.
A tapasztalatom azt sugallja, erre szintén érdemes külön pontként kitérni. Az elmúlt 16 évben irgalmatlan mennyiségű összegeket, időt és energiát fordítottam tudás megszerzésre kurzusok elvégzésére annak érdekében, hogy még jobb eredményeket érjek el. Ezek zömmel hasznos, és szükséges információk voltak, és elengedhetetlenül szükségesek az úton.
Ám egy ponton rájöttem, egyik sem segít már. Jelentős mértékű fejlődésem a témában akkor lesz, ha másokat elkezdek megtanítani arra, amit már tudok. És mivel bennem olthatatlan a vágy a fejlődésre, éreztem, hallgatnom kell erre a hívásra. Félreértés ne essék, nem mondom, hogy hiábavaló volt, de már látom a különbséget, és ma már megértem az igényemet.
Kick-off módszereknek tekintem azokat a kurzusokat, (vagy kevésbé hatékony tanácsadásokat, sajnos ilyenekbe is belefut az ember a piacon), amik sablont próbálnak ránk húzni. Azért csillámporos a szememben, mert az az érzésem, túl sokat várunk tőle. Ha egy vállalkozás lezárást követően levontad a megfelelő konklúziót, ha tudod, miben kell fejlődj, jók lehetnek ezek az általánosabb (hogyan indítsunk vállalkozást, hogyan legyél jobb marketingben, hogyan értékesíts Instagramon, mire figyelj, stb….) kurzusok, amelyek abban segítenek, hogy elindulj az úton, ám a nagy áttörés érdekében ezeket érdemes helyükön kezelni, és csak annyit várni tőlük, amennyit képesek adni.
Egy ponton ugyanis specializálódik a folyamat. Vagyis specializált, Rád szabott ismeretekre van szükséged. A fentebb (2. fejezetben) említett 35 tényező miatt, ami egyedivé teszi a fejlődési utadat.
Egyszerűen elengedhetetlen az egyéni módszer az egyéni fejlődés érdekében.
Sosem szerettem a csoportos edzős órákat. Egyik óráról sem tudtam olyan elégedetten távozni, mint amikor akár csak magamnak írtam az edzéstervet. Ezért aztán ebben is elérkezett a pillanat, amikor éreztem, egyszerűen nem tudok magamtól úgy fejlődni, ahogy szeretnék, vagy ahogy nekem arra szükségem van. Szükségem volt egy profi edzőre, aki segít, és rám szabottan egyenget az úton. Emiatt kerestem egyéni edzőt és járok hozzá a mai napig. Hozzáteszem, a megfelelő edző megtalálása külön pontot érne meg, mindenesetre annyit el tudok mondani, hogy ezen a téren sem szabad feladni az első negatív élmények miatt.
Így van ez egy személyes mentorral is, aki a vállalkozásodban segítségedre lehet.
Szintén kritikus fontosságú, és nem győzöm magamat is elégszer emlékeztetni arra, hogy teljesen mindegy, van-e mellettem valaki az úton vagy sem, mindig tudok tudatosabb és proaktívabb lenni. Annak függvényében, hol tartasz épp a folyamatban, bármilyen segítséget is vegyél igénybe, egyszerűen elengedhetetlen, hogy a saját kezedbe vedd a gyeplőt. Egyszerűen nem várhatod el mástól, hogy elvégezze helyetted a munkát. Neked kell tudnod, mire van szükséged, segítséget is csak ehhez tudsz majd kérni.
Nem tudnak coach-olni, ha nem akarsz változtatni. Nem tudod olyan eredménnyel elvégezni a kurzust, ha nem csinálod meg a házit. Nem tudsz mentorált lenni, ha nem végzed el a munkát. Te vagy az, aki mindezt meghatározza. Te vagy az ismeretlen az egyenletben, érdemes pozitív előjelet adni magadnak. Az áldozatot meg kell hoznod, az erőfeszítést bele kell tenned.
Az elméd az első, a munkát ott végezd el először, hogy ne égesd feleslegesen az energiádat. De azt követően tedd meg ami szükséges, hogy eljöjjön az áttörés.
Mire számíts egy újrakezdés után? Avagy újra az iskolapadban.
Végül, de nem utolsó sorban jöjjenek végre a válaszok, hogy fellélegezhess. A nyugvó pont. Mire számíts az újrakezdés után?
Találó történet, amikor Robert de Niro 70 évesen gyakornokot alakít A kezdő c. filmben, és miközben tanul, ő is tanít. Bámulatos.
A téma szívügyem, mert itt bukik el az új vállalkozáshoz, az újrakezdéshez fűződő viszonyod, és dől el, melyik irányba is mész tovább. Megmutatkozik, mennyire vagy elszánt és elkötelezett a vágyad iránt.
Könnyen becsaphat, mert amikor elhatározod, hogy oké, továbblépsz, újra neki iramodsz, olyankor még hajt a lendület. Ismerős lehet a szenvedély, az előző vállalkozás okozta álmatlan éjszakák messze a múlté.
Ám az addig megszerzett tapasztalatod nem ment fel az alól, hogy újra végigmenj ugyanazon a fejlődési úton.
Mindegy, mibe fogsz bele újra, mindig a startvonalról indulsz. Legfeljebb más felkészültséggel. Fejet kell hajtanod, el kell fogadnod, hogy sokszor ugyanazokban a helyzetekben találod magad. Hogy újra előjönnek ugyanazok a kényelmetlen kérdések, vagy fejlődési pontok. Amikről talán már el is feledkeztél.
Ezen az új úton a kínos kérdéseket még mélyebben kell megvizsgálnod ahhoz, hogy biztosabb talajon állj. Ismerned kell, ki kísér az úton, ismerned kell, mik a gyengepontjaid, hol, melyik szakaszban nem számíthatsz vagy kesévé magadra és lesz szükséged szakemberre.
Rá fogsz döbbenni egy ponton, hogy az úton újra magaddal jársz. Önmagadat magaddal viszed, ezért elengedhetetlen, hogy azt, aki a vállalkozást építi, fejleszd, és a felbukkanó, régről ismerősnek tűnő önkorlátozó hiedelmeket amennyire csak lehet, bátran, végre hátra hagyd.
Az újjal nem csak az új építő köveket teszed le, a régit is gyógyítod.
Ismerős új kihívásokkal találod szembe magad, melyeket olykor türelmetlenül, elégedetlenül szemlélsz. Talán haragudni is fogsz magadra, hogy már megint/még mindig ugyanott vagy. Máskor kikészít a tempó, aminek lassúsága már-már értelmezhetetlen lesz számodra. Hiszen te már haladnál, gyorsítanád a dolgokat, mert ezen egyszer már végigmentél. De ilyenkor emlékeztesd magad, hogy a vállalkozás építésnek vannak hasonló szakaszai és a kezdeti alapozást nem lehet megúszni, siettetni, átugrani.
Teljesen mindegy, hányadik házadat építed, akkor is az alap ásással kezdődik a folyamat.
Az önmunkát el kell végezni, hogy a szintugrás minőségben is meglegyen. Ezen az új úton olykor ismét az őrületbe kerget majd a kétely. De most már talán tudni fogd, elfér ez is. Kicsit ügyetlenül kezdesz hozzá, és úgy érzed majd, újra meg kell tanulnod járni, ami igaz is egy szinten.
Az ismeretek specializálódnak, ám új munkafolyamatokat kell kialakítani, új szokásokat, amik már ezt az új vállalkozást, a megváltozott igényeidet, szükségleteidet, élethelyzetedet támogatják.
Újra össze kell állítanod a napi rutint. Új típusú, arra a bizonyos kezdeti önfegyelemre lesz szükséged. Amikor még nagyon kényelmetlen és idegtépő felismeréseket hordoz.
Ugyanakkor a csodás hír az az, hogy a fejlődés egy szint után már exponenciális lesz.
Ám tisztában kell lenned, hogy most sem bízhatod el magadat, és dőlhetsz hátra. Az éberségedre most még kiélezettebben lesz szükséged.
Nem jelez majd magától értetődően a helyzet, hogy ideje lazítani a gyeplőn. Nem figyelmeztet, hogy hé, itt már jártál, ne erre menj.
Neked kell tudatosabbnak lenned és lejjebb vinned az ingerküszöbödet, hogy idejekorán észrevedd, ha ismét ugyanabba a csapda felé közelednél.
Ha ismét megborulna a munka, és több időt kellene a házastársaddal foglalkozz. Ha többet az egészségeddel, a barátaiddal.
Meg kell tanulnod magadat, és bele kell tanulnod a vállalkozásba. Ismét.
Ez türelmet, alázatot, szorgalmat, belátást, fegyelmezettséget, állhatatosságot, szerénységet kíván. És mindenekelőtt bizalmat. Hogy a folyamat nem hiábavaló. Bizalmat önmagad iránt, hogy képes vagy megtenni, ami szükséges. Mert ha nem találsz valakit, aki bízik benned, Neked kell azzá válnod.
Összefoglaló
Összefoglalóan elmondhatom, mindenkinek volt egy álma, ami miatt elkezdte. Azért mert egy eszköz (jelen esetben egy vállalkozási ötlet pl.) nem vált be, még nem jelenti azt, hogy az álmodat fel kell adnod. Vagy az eszköz nem működött, vagy Te nem voltál még érett rá. Szóval ne add fel, kezdd el újra, indulj el újra levonva a megfelelő konklúziókat, ha kell, külső segítőt bevonva, mert eljön a Te időd is.